1. |
szeretet-gyulolet (mind) |
16 sor |
(cikkei) |
2. |
Norinak! (mind) |
29 sor |
(cikkei) |
3. |
ILO-nak (is). (mind) |
33 sor |
(cikkei) |
|
+ - | szeretet-gyulolet (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
>Megegyszer hangsulyozom: ha IGAZAN SZERETSZ valakit! Mi az igaz
>szeretet/szerelem? Olyan dolog, ami egy ido utan kepes "melyre
>sullyedni", vagyis gyulolette valni? Ha igen, akkor az a
>szeretet/szerelem soha nem lehetett igazi. Ha tenylegesen, teljes
En meg ugy hallottam, hogy a szeretet es a gyulolet kozott csak hajszalnyi
a tavolsag. Eppen ettol lesz olyan nagy teljesitmeny es erdem ha valaki nem
csuszik at a tuloldalra.
Amikor szeretsz valakit, azt hiszed o a legjobb a vilagon. O soha nem lesz
kepes gyulolni teged, soha nem fog lesullyedni, soha nem valik megvetni
valo szemette. Es az elet radcafol, es amikor mar nem vakit el a szeretet,
akkor latod hogy ki volt az akit imadtal.
Udv.:
|
+ - | Norinak! (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Sziasztok!
>Az en szemszogembol nezve az, akinek nincs egy
>harmonikus, komoly es oszinte kapcsolata (amelyet
>tovabb is illethetnek pozitiv jelzokkel), az nem tudja,
>mit veszit. Te pedig pont forditva gondolod.
Igen. Tudom, mit veszitek! :-)) Es ez a legszarabb az
egeszben. De igy tudom is, hogy mit keresek, es hogy
mi a merce.
>>Egyaltalan tudjatok, mi bajotok van a "konnyu"
>>viszonyokkal?
>Bevallom, en ertelmetlennek talalom. Sot, karosnak
>is, mert olyasvalaki(k)nek adsz "magadbol", aki(k)
>erre nem igazan jogosult(ak), es annyival kevesebbet
>tudsz adni annak, akibe _igazan_ szerelmes vagy.
Bazinagy tevedes, hogyha azt hiszed, hogy mikor
adsz magadbol valakinek, akkor az elveszik beloled.
Te adsz valamit (ugy, hogy esetleg nem is veszed
eszre), es Te is kapsz, tanulsz(hatsz) valamit! Elj ugy,
hogy ne band meg a tetteidet. Egy tevedessel csak
idot veszithetsz, mast nem. Tapasztalatot es akar
elvezeteket is nyerhetsz egy "gyors" kapcsolattal!
Igaz, az ido veges, de a tapasztalat-szerzeshez sok
ido, es _probalkozas_ kell!
Zsoltik@
|
+ - | ILO-nak (is). (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Sziasztok!
ILO:
>Micsoda ember az, aki 32 evesen meg mindig az
>anyjaval tartatja el magat, es (ezekszerint) ez meg
>csak nem is zavarja??
Micsoda? Csoro... Ez itt, Mo.n olyan furcsa jelen-
seg?
>Minden reszvetem az anyjae. Az egy dolog, hogy - ha
>mar megszulte - nem hagyja ehen halni, de mi alap-
>jan varjatok el tole, hogy finanszirozza a fia szorako-
>zasait is?
Ha jol ertettem nem anyagi vonzata volt a temanak,
hanem egyszeruen a feltekenyseg nem engedte az
anyukat jobb belatasra. (Vagy valami mas.) Az osz-
tondij, ha nem is sok, de egy vontjegy kijon belole...
>Ebben a korban elvegre a fiunak kellene adott eset-
>ben segiteni tudnia a lassan nyugdijas korba kerulo
>anyjat, es nem az o nyakan eloskodni.
En szivbol orulok, hogy Te nem vagy ilyen helyzetben,
de kepzeld csak el, ha Neked igy alakult volna az ele-
ted! Te is kenyelmetlenul erezned magad, mar csak
a penz miatt is, es nem hiszem, hogy repesnel az o-
romtol, ha ezt felhanytorgatnak, sot meg korlatozna-
nak a maganeletedben is, ami az egyetlen menede-
ked.
Zsoltik@
|
|